zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2005

by lucia

Van, hogy odaképzelem magam mellé az autóba azt, akit éppen a legszívesebben vinnék valahova. És akkor mindig nézek jobbra, hogy vajon mit szól egy-egy gondolatomra. Többnyire hümmög, néha kifejti, miért nem ért egyet. Van, hogy a kezemre teszi a kezét, úgy váltunk együtt, bár az autópályán nem nagyon váltogatunk egyáltalán, de hegyi utakon ez a játékunk. Valahogy van benne valami, de nehéz megmondani, mi. Néha megállunk és leguggolva megnézzük a legkisebb kavicsot az út mellett, mert éppen valami olyat magyarázok, amit ezzel lehet a legjobban illusztrálni. Megesik, hogy hosszú időn keresztül nem megyünk tovább, mert csak áll ott mellettünk az autó és csak úgy vagyunk. Jó együtt teljesen. Az a baj egyedül, hogy semmit nem tudok róla azon kívül, hogy van benne valami.

Advertisements

by lucia

Szpész küizin.

a sok piros

by lucia

A dédnagymamám lánya, aki a nagyapám nővére, bár férjes asszony volt élete végéig, annak idején elvált élete párjától amikor már pár éve nem látta. A férje, Gyuri bányamérnök volt és az egyik sújtólégre negyvenkilencben azt mondták, szabotázs, ezért a Gyuri két évet ült. Közben meg az történt, hogy az egyik kihallgatótisztnek feltűnt a Gyuri kísérteties hasonlósága a Péter Gáborral és így Gyuri még három éven át ült Péter Gábor helyett a kávészínű Pobjedában, így szolgálva az álamvédelem vezetőjének biztonaságát. Ez jobb volt, mint a börtön, de ugyanúgy kötelező, ráadásul erről a munkahelyről Gyuri még a börtöninél is ritkábban írhatott, így Irén, a dédnagyanyám lánya egy pár év hallgatás után elvált tőle.
Aztán, amikor Gyurit kiengedték, vagy elbocsájtották, akkor hazament, de mivel egykori otthonukban nem találta feleségét, Pécsre sietett, nagyapám munkahelyére. Mondta, hogy kit keres, amire azt a választ kapta, hogy az az elvtárs nincs bent, de a feleségével beszélhet. Gyuri erre azt mondta, hogy az én sógoromnak nincs felesége, amire a portás azt felelte, hogy de van. Szó szót követett, és Gyuri végül is megismerkedett a nagyanyámmal. Szó szót követett és Gyuri végülis megtudta az én nagyanyámtól, hogy a felesége, Irén elvált asszony lett közben.
Aztán Gyuri hazament, és látta, hogy Irén még nincs férjnél és megmutatta Irénnek az iszonyatosan sok, rengeteg piros százforintost, amit a három Pobjedák hátsó ülésén töltött évért kapott kárpótlásul, és együtt megvették azt a házat Balatonalmádiban, ahol aztán engem idegesített a cérnametélt, anyám meg egy vizsgaidőszak végén, kicsit bekattanva a sok tanulástól azon kapta magát, hogy gondosan aláhúzta a kikapcsolódásképp olvasott Nőklapjacikk lényegét (ami, valljuk be, kicsit barbis), meg ahol aztán a dédnagyanyám, az öcsém születéséről hírt adó távirat felett érzett izgatottsága (és a cukorbaja ellenére állandóan, a lugasról szinte öntudatlanul dézsmált, csipkedett szőlőnek köszönhető szédülése) miatt a teraszon elesett, eltört a combnyakja, és mivel nem lehetett megműteni, meghalt, pontosan annyi évesen, ahány éves a nagymamám volt tavaly nyárvégén, amikor megállt a szíve egy pécsi strandon.
Irén, aki, bár egész életében veszekedett az anyjával, tulajdonképpen nem volt képes tovább élni a dédnagyanyám nélkül és a teste ezt úgy fejezte ki, hogy egyszerre lett benne négy vagy ötféle rák a belétől a máján át a bőrén keresztül a csontja velejéig és pár hét alatt, kevesebb, mint egy évvel az anyja után ő is meghalt, pontosan annyi idősen, amennyi most az én anyám. Ettől a dédnagyanyám férje, az anyám nagypapája teljesen megbolondult és három évre rá ő is meghalt. Gyuri meg a nagyapám aztán eladták a házat, Gyuri újra megnősült, és még néhány évet élt, bár akkor már ezerkilencsázötvenvalamennyi óta alkoholista volt, ami gondolom sűrűn előfordult a bányamérnökből lett börtöntöltelék, ávéháfőnökdublőrökkel, akiket aztán raktárosnak visszaengedtek a bányába, hogy aztán hatvanvalamennyiben már mérnökként alkalmazzák újra, az elhatalmasodó alkoholfüggőség ellenére.
A ház még áll, bár mostanában átépítik, szép nagy terasz lett a bal hátsó sarkán, most folyik az építkezés. A nyáron már ott fog nyaralni valaki a családjával. Biztos nekik is vannak jó kis történeteik.

párkeres

by lucia

A barátom elmesélte, hogy a múltkor levelezni kezdett egy lánnyal az interneten, aztán megbeszélték, hogy találkoznak és elmennek vacsorázni, meg beszélgetni. A barátomnak az is megfordult a fejében, hogy esetleg megtetszik neki ez a lány, és szimpatikusak lesznek egymásnak és gyakran fognak találkozni és aztán egyszer majd csókolózni fognak, aztán felmennek mondjuk a barátomhoz és mohón, botladozva, fel-felnevetve törnek az ágy felé miközben tépik egymásról a ruhát és aztán a férfi ágaskodó férfiassága és a nő fájón hegyes mellbimbója és a forró lehelet és az izgatott nedvesség és a párás szőrpamacs és az izzadt testek és a sürgető lihegés és a végső extázisba feszültek. Gondolom én. A lány azt mondta, hogy majd ő felszedi a barátomat kocsival és úgy mennek valahova. A barátom a megadott időpontban várta a megadott utcasarkon a lányt és ruganyosan, férfiasan, optimistán be is ugrott az autóba és el is indultak. Már mentek egy ideje, amikor a barátom meglepetten vette észre, hogy a lány ilyen hikomatot vezet csak kézzel, mert a lánynak nincsen lába. Gondolom arra gondolt, hogy biztos levágták neki, vagy esetleg láb nélkül született. Nagyjából ekkor értek át az egyik hídon és a barátom megkérte a lányt, hogy itt álljon meg egy pillanatra, kiszállt és elment.
Szegény mondtam. Miért az? kérdezte a barátom felháborodottan. Hát nincs lába. válaszoltam.

by lucia

Jókisszó: vadkempingkészülék. Ajánlom a filmet.

by lucia

elfognakés

by lucia

“Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;
ha majd egész valómmal kancsitok –
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.”

igen, pont aznap

by lucia

Ma lenne százéves a dédanyád. Igen, pont aznap. Combnyaktörésben halt meg nem sokkal azután, hogy megszületett az öcséd. Több jó szövege volt, de talán az volt a legjobb, amikor ebéd volt, mindig mindenki ott volt náluk almádiban a házban, akkoriban még csak egy kukoricaföld volt a ház és a balaton között, és te is ott voltál, lehettél tán két éves. Megvolt az a rossz tulajdonságod, hogy egy bizonyos fokú éhség után már csak ordítani tudtál, és nem lehetett mit kezdeni veled, mert nem voltál hajlandó elfogadni az ételt. Reggelente be kellett mindig löttyinteni egy kis kakaót a szádba. Komoly technikát fejlesztettem ki. Felébredtél, felültél, kinyitottad a szádat, hogy elkezdj ordítani az éhség miatt, és akkor kellett löttyinteni. Ha sikerült, akkor lenyelted, elvetted a bögrét és kiittad. És normálisan indult a nap. Na és ez is egy olyan ebéd volt, hogy már olyan éhes voltál, hogy csak ordítottál. volt előtted egy tányér húsleves cérnametélttel, de nem voltál hajlandó enni belőle, csak ordítottál. Én meg próbáltalak etetni, ha már magadtól nem, dehát persze nem fogadtad el és mindenki  próbált kínálgatni, meg vigasztalni. És akkor kijött a nagymama a konyhából, ami gyakorlatilag a tornácra nyílott és elvette előled a tányért és lerakta eléd a másodikfélét és megfellebbezhetetlenül kijelentette: Hagyjátok már békén azt a gyereket, hát nem látjátok, hogy csak a cérnametélt idegesíti?

csípős a sors

by lucia

A csípőset szeretem. Úgyis mondhatnám, csípősínnenc vagyok. Vagyis, bevallom, ennél már egy kicsit vészesebb a helyzet. Időnként rámjön és akkor nem bírom ki csípős nélkül. Persze mindig hordok magamnál egy kisüveges tabaszkószószt, de van, hogy elfogy. Vagy megesik, hogy jön egy roham, és akkor hirtelen megiszom a tabaszkószószt. Aztán jön egy másik roham. És olyankor nincs több tabaszkószósz nálam. Az nem jó. Persze egy időben vettem több tabaszkószószt és reggelente mindig kettőt raktam el, de rájöttem, hogy ha kettő van nálam, akkor kettő rohamom van és aztán mindig jön egy harmadik. Szörnyű. Amikor a városban vagyok még nem olyan vészes, mindig be leht ugrani a kínaibüfékbe és meg lehet enni az erőspistát, vagy be lehet szaladni egy boltba és remegő kézzel venni egy tubus erős pirosaranyat, vagy jobb helyeken tabaszkót. De vidéken és kint, ahol nincs bolt a közelben… Persze mindig viszek magammal egy-két kiló gyömbért, amit elropogtatok a hosszú utakon, de van, hogy az sem segít.
Hihetetlen sok ezt-azt kóstoltam már. Ha csúcson van a csípőskívánós rohamom, mindent csípősnek látok. Azt hiszem ismerem hazánk összes tájegysége talajának az ízét. Legalább negyvenféle fakéreg volt már a számban. Az éger, a tölgy, és az akác nem is rossz. A fekete föld, a jó zsíros termőföld édes. A barna erdőtalaj savanyú. A homokot, kellő mennyiségben tudom kicsit csípősnek érezni. Egyszer egy lovardában jött rám a roham. Egy lovardában nincs semmi csípős. A pata sós. A nyeregtisztító olaj keserű.
Nincs megoldás. Nehéz. Nehéz a csípőset szeretni nagyon. Ilyen ez.

kocsmai kétdecis

by lucia

Annak idején, harminckét, három éves lehettem, volt, hogy két, három óra alatt megittam öt litert egymagam. Jöttem ki kerékpárral a hülye melegben nyáron, egyig dolgoztam a munkahelyen, aztán utána, egy után, a legnagyobb melegben. Hát ahogy megérkeztem, jöttem le rögtön a pincébe, ültem le, egy fél óráig föl se keltem. Megiszogattam egy litert, kettőt, utána mentem dolgozni. Na de aztán olyankor nagyon ment ám, zavartam, mint a rossebb.


Aztán volt olyan, hogy jövök ki, hát látom, hogy a szomszéd, az Ágoston ott ül a diófa alatt a hűvösbe és iszogat. Meglátott, rögtön szólt, hogy menjek, igyak vele. Jól van, mondok, kinyitottam, beraktam a biciklit, mert a nagy nyári melegben mindig ide beteszem a biciklit a hűvösbe a pincébe, bezártam, aztán mentem föl. Hát az meg kihozott egy másfél literes üvegkancsó jó pincehűvös bort, ittuk de nem ilyen decisből, hanem kocsmai kétdecis pohárból. Három pohár, azt már el is fogyott. Hát Ágoston meg ment is vissza a következő kancsóért. Hát így eliszogattunk szépen három négy kancsó bort. Na aztán mondok menni kéne dolgozni. Ágoston erre aszondja, tudod mit, én ma nem dolgozok. Pihenek. Na mondok jól van, akkor ma én sem. Aztán este nyolcig ittunk tovább.


Na ez ment mindig a hét elején. Aztán a hét második felibe meg mindig hajtottunk, hogy amikor szombaton kijön az asszony, nehogy az legyen, hogy semmi sem történt, azt kérdezze, hogy mi a rossebnek jársz ki akkor egész héten, ha semmit sem csinálsz? Csütörtökön pénteken meg úgy kapáltunk, három helyett is. Na aztán szombaton az asszony mindig megdicsért, milyen jól haladt a munka egész héten.