fűztem főztöm

by lucia

Kéne egy olyan, hogy levelezek valakivel és a válaszaimat itt írom meg. És akkor ilyen félig lenne az egész történet, de nagyjából azért kiderülne, aminek ki kell derülnie. És aztán megőrülnék, és megölném és megfőzném és megenném ezt a levelezőtársat, de akkor már több tízezresre emelkedett volna az oldal látogatottsága és már az újságok is írnának róla, meg minden, a bulvárlapok címlapján ilyenek lennének, hogy “korim végre bevallja!”, meg a tévékettő naplójába az azurákcsaba csinálna velem riportot, a rejtélyes korimról lehull az álarc, és kurvasok rajongói levelem jönne, meg ilyenek és tudnám, hogy ha most abbahagyom, akkor baj lesz és ezért folytatnám a levelezést. Eleinte az lenne a célom, hogy minél előbb véget vessek a már nem létező kapcsolatnak, de aztán elkezdeném élvezni a dolgot (ugyanis őrült lennék) és csak írnám, írnám a leveleket. És az olvasóim között lenne egy fiatal, csinos pszichológusnő, akinek egy ideig nagyon tetszene az egész, de aztán elkezdené azt érezni, hogy valami nem stimmel, de persze bizonyítani nem tudná, én meg minden újságban, meg tévében, meg mindenhol azt mondanám, hogy védenem kell a levelezőtársamat, mert mondjuk egy férjes asszony lenne (vagyis lett volna, mert akkor már megettem volna, vagyis talán egy egészkicsi még lenne belőle), és védeni kéne, mert a férje egy féltékeny állat vagy valami ilyesmi. És a fiatal pszichológusnő elhatározná, hogy megfejti ezt a rejtélyt és ezért írna nekem egy e-mailt és levelezni kezdenénk és találkoznánk. Én átlátnék a szitán, mert akkor már olyan őrült lennék, hogy csak na, és ezért nagyon gyanakvó lennék, de belemennék a játékba, mert tetszene nekem a fiatal pszichológusnő és játszanánk a macskaegér játékot, meg minden. Lenne például olyan, hogy meghívnám magamhoz vacsorázni a fiatal pszichológusnőt és valami finom kaját csinálnék direkt úgy, hogy a húst ne lehessen felismerni, hogy milyen. De aztán kiderülne valamiből, hogy csirke és én csak nézném, ahogy a fiatal pszichológusnő láthatóan megkönnyebbül. És az lenne a vége, hogy a fiatal pszichológusnő belémszeretne, és inkább megpróbálna meggyógyítani ahelyett, hogy konkrét bizonyítékot keresne ellenem és végül ő is megőrülne és a legvégén mindketten elkezdenénk levelezni egy-egy mit sem sejtő valakivel és közben ezerrel nézegetnénk a mindmegetteponthut. Vagy valami ilyesmi.

Advertisements