tárgyeset

by lucia

A gyömbért, a koriandert, az őrölt koriandert, a kurkumát nagyon, a köményt, a darált köményt, a fokhagymát. A borsot. Imádom a borsot, főleg a húslevesbe. A zöld csilit is, a pickled csilit, amit így, ezen a néven kapni. A lemon peppert, ami amúgy nem tudom mi magyarul, meghogy kapni-e egyáltalán. A fokhagymát is nagyon. Meg a lilahagymát és a póréhagymát. Meg, végül is a vöröshagymát is. A barnakenyeret, azt, amit én sütök, tökmaggal, de anélkül is. Törni. A tökfőzeléket, a spenótot, a sóskaszószt piszkosul és a kapros túrógombócot. Paprikás csirkével, külön tejföllel. Csirkeforrópiros, tejföl fehérhideg. A húsleves marhahúsát tormával. Császárhús, a kalapos kedvence. Vagy nem a kalaposé. A tormát. A húsvéti nagy tálakat a háromféle sonkát a háromféle kalácsot, a kétféle kenyeret, az uborkát, az újhagymát, a citromos lilahagymát, a paradicsomot, a retket, a feketeretket, és a sima reszelt tormát, ecetes tormát, majonézes tormát és a másikfajta ecetes tormát. A tojást, ami a sonkalébe főtt. Azt is nagyon. A tejfeles túrót paprikázva, lilahagymával. Túróscsuszát sok töpörtyűvel. A száraz pulykakolbászt, a márványsajtot, a trappistát, a letekerős füstöltet, a pannóniát. A magyaros bakonykörözöttbe dugdosni a letört kenyérdarabjaimat. A nutellás kenyeret. A nutellát csak úgy. A halvát nemrégóta. Az olajbogyót. Mindenfélét. Magosat, magozottat, pirossal, fehérrel töltöttet. A sárgadobozos earlgrey teát sok tejjel és mézzel. A feketeribiszke szörpöt. A szénsavmentes teodóra vízben a kis bugyborékokat. Az őszibarackot, a jonatánalmát, a germenszdorfi cseresznyét, a mindegymilyen meggyet, a kecskecsöcse szőlőt, meg az otellót, és a drága, délafrikai körtéket, és a fügét és a gránátalmát, de főleg a fügét. Ezt mind, egyszerre. Nem is értem mi fáj ennyire.

Advertisements