by lucia

Most nyár van, április és november eleje között hétvégenként legalább ötszáz kilométert autózok, nehéz megoldani a szőlőművelést úgy, hogy nem jár ki a szőlőbe az ember (bár néha vonattal és bringával megyek, csak a vonat rohadt lassú, háromnak meg kurva drága is), de a városban természetesen továbbra is bringával járok. Nemrég voltam vele szerelőnél a városmajor utcában, ahova úszni is járok vele minden második este és eszembe jutott, hogy tavaly augusztus végén pont ott bringáztam munkaidőben, amikor anyám felhívott, hogy meghalt a nagymamám, és akkor megálltam, hagytam, hogy a bringa eldőljön és leültem a járda szélére és lassan elkezdtem nagyon sírni, amíg arra nem sétált két rendőr és az egyik oda nem jött, hogy távolítsam el a járművemet az autók útjából és én négykézláb odamentem a bringához és közelebb húztam a járdához és még sírtam egy kicsit, aztán lassan beesteledett és hazatoltam, mert nem tudtam ráülni egyáltalán.
Ezt most azért írtam le, mert pénteken délután hatkor lesz a kritikus tömeg a hősök terén és lehet jönni bringával, görkorival felvonulni körbe a városban.

Advertisements