életműfa

by lucia

Ismerek egy embert, aki tematikusan szereti csinálni a dolgait. Szépen sorbamegy, ha valamit elkezd nem hagyja abba, ha valamit abbahagyott sosem kezdi újra. Pipálsz, mint a Popej, ezt mondtam rá a múltkor és rögtön értette, hogy mire gondolok. El is kezdte mesélni az Agatha Christie regényeket, amik a legújabb szokása voltak akkoriban. Tudod, mondta a hosszú sárga (albatrosz könyvtáras) és fehér (Európa kiadó) sorra mutatva a könyvespolcán, eljutottam oda, hogy nyolc gyilkost már észben tudok tartani. Érted? Nem értettem. Most már, magyarázta, ha nyolcat elolvasok, akkor még mindig emlékszem, hogy az elsőben ki volt a gyilkos, de ha egy kilencediket is elolvasok, akkor az első gyilkosát már sehogy sem tudom felidézni. Amikor először olvastam újra az egészet, akkor háromnál többet nem tudtam megjegyezni. Amikor másodszor olvastam újra a sort, akkor sem jutottam tovább háromnál. A következő teljes újraolvasáskor tört meg a jég, mert a negyedik regény befejezésekor éreztem, hogy még mindig tudom, ki volt az elsőben a gyilkos. És innentől fogva minden újraolvasással eggyel nőtt ez a szám, újraolvasásonként egyel több gyilkosra emlékeztem egészen nyolcig. De ennél egyszerűen nem tudok tovább menni. Nem értem miért. Itt egy kicsit elhallgatott szomorúan, de aztán felderült és így szólt: Szerencsére ennél sokkal jobb is van. Micsoda? kérdeztem. Szerintem sokkal többet mond a tipparány figyelési eredmények. Érted? Nem értettem. Akkor elmagyarázom, mondta némi elégedettséggel hangjában. Az átlagos Agatha Christie regény háromszázhúsz oldalas. Azt kötöttem ki magamnak, hogy háromszor tippelhetek gyilkost minden olvasásnál. Ötven, százötven, és kétszázötven oldalnál. Az ötvenes tippeket kékel vezetem az Agatha Christie olvasó műszaki rajzlapomon, a százötveneseket pirossal, a kétszázötveneseket zölddel. A találatokat sárga sorkiemelővel húzom ki. Na most. mondta és elővett egy összetekert műszaki rajzlapot és kiterítette az asztalon. Számolásaim is vannak, ki tudom fejezni matematikai nyelven, de szerintem egyszerűbb, ha megmutatom. Egy ideig csak néztem mielőtt emgszólaltam: Szép. Sok hosszú oszlop állt a lapon egymás mellett. Nevek, hosszú tömött sorokban. Minden első oszlop kék volt, minden második piros, minden harmadik zöld. A lapot tökéletesen betöltötték a három színben vibráló névoszlopok, amelyek közül egy-egy név ki volt emelve sárga kihúzó filccel, látszólag véletlenszerűen. De szép mondtam újra és távolabb lépve a a sárga kiemelések által kirajzolt alakra mutattam: Szóval azt akarod mondani, mondtam, hogy Agatha Christie életműve egy fa, aminek tölcsér alakú a lombja.