tárhely

by lucia

Diana hercegnő azt szerette a legjobban, amikor még a nyolcvanas években szeretőt tartott. Azt az időszakát szerette a legjobban életének. Nem azért tartott szeretőt, mert nem szerette Dustint, nem mintha úgy nagyon, igazán szerette volna Dustint valaha is. Hálás volt neki, amiért elvette feleségül, később meg, mivel hasonlított egy kicsit a gyerekeire, már nem érezte olyan rosszul magát mellette.
Diana hercegnő szeretőjének azonban nem volt semmi köze Diana házasságához Dustinnal. Ő csak volt és kész. Lett egyszercsak, akkoriban, amikor Diana már úgy érezte, elkopott benne az az érzékelő, ami más emberekhez kapcsolhatná, amikor már évek óta senkihez nem került semennyire közel, se nőhöz, se férfihoz, mert már annyira belecsontosodott a távolságtartás és egy másik érzés, amit talán önbizalomhiánnyal kevert bizalmatlanságnak lehetne nevezni.
Diana hercegnő szeretője egy Dianánál idősebb férfi volt. Az első életében, aki nem tett soha, egyetlen megjegyzést sem arra, hogy Diana mennyire hasonlít az angol trónörökös feleségéhez, és emiatt aztán azonnal nyert ügye volt Dianánál. Diana most, ennyi év után is erre emlékezett a legszívesebben, hogy ez a férfi soha egy pillantással, vagy szóval sem hasonlította őt Dianához. A férfi, aki önmagamért akart – valahogy így, ezzel az érzéssel jelent meg ez a férfi mindig Diana tudatában. Persze ezután rögtön jött a rengeteg emlék is, az izgalom, a hirtelen ijedt nyilallás, hogy vajon Dustin megtudja-e, vagy tudta-e akkor. Aztán felidéződött a többi sok érzés és apró kép is, amelyektől, ha váratlanul ugrottak lelke felszínére, Diana még mindig el- elpirult. Tökéletesen emlékezett arra a felfutott harisnyák, szakadt, vagy piszkos bugyik, menstruáció, nyomok, horzsolások, szívások, harapások, mosdás, fürdés és szagok felett érzett állandó aggodalomtól átitatott időszakra. Már ha csak a külsejére, az időszak történetrészére gondolt. Ha a belsőre, ő legalábbis így, belsőnek nevezte, akkor olyan állapotok, érzések, ritmusok és feszülések rándultak újra benne, amiket azóta sem tudott hova tenni. Vagyis dehogynem. Valahol a gyomra fölött tárolta őket ott, annál a helynél, ahova a mély sóhajok vége ér.

Advertisements