fijjúvitty

by lucia

Van egy bigyó a nyelvemen. Vagyis nem is a nyelvemen, hanem a nyelvemben. Egy csomó vagy mi. Rákos daganat. Büntetés ez amiért hazudok. Vagyis nem. Maradjunk a tudományos magyarázatoknál. A reggelenként megivott kávéra adott reakcióként hibásra módosult génállományú sejtek agresszíven, kártékonyan önreprodukálódnak a nyelvemben. Ennek fő oka, a kávé mellett a szorongás.
Jaj. Jaj.
Az fog történni, hogy elmegyek orvoshoz, megvizsgálnak és aztán levágják a nyelvemet. Nem fogok tudni enni, inni, nyelni, beszélni és nyalni. Lehet, hogy még röhögni sem fogok tudni. Csurogni fog egész nap a nyálam. Nem fogok tudni nyelvet ölteni. Azt, hogy beee, még valamennyire ki fogom tudni mondani, de minek. Ráadásul biztos fájni is fog a műtét.Jaj. Jaj. De nem szorongok, mert akkor lehet, hogy továbbterjed a kórság.
A következőt gondolom: rákos a nyelvem, ki fogják vágni mint a hazug embernek meg ilyen régi, kegyetlen veszternfilmekben, ókori Rómáról szóló filmekben, meg hiperrealista horrorokban és ez baj. Kis szerencsével azonban csak annyira és úgy vágják ki, hogy könnyen meg fogok tőle tanulni a két ujjamat számba dugva hangosat fütyülni, amit nagyon régóta szeretnék, és ez jó. A többi meg nem fontos.

Advertisements