hal

by lucia

Hekk. Teszkós, fagyasztott, olcsó. Mélyhűtőből ki, olvad. Sok gerezd fokhagyma apróra, bele a kis, kerek tálkába, amiben az ilyesmit szoktam. Egy citrom leve rá, megkeverem, majd bazsalikom, rozmaring, zsálya, és egy pici só. Kever kever, kicsit mint a vinegrettet, nehezen veszi be a szárazat a citromlé. (Szárazat, nekem csak olyan volt, de frissel valószínűleg még sokkal jobb.) Közben lehet asszociálni instant kakaóra, ahogy kis gömbökbe gyűlik az el nem oszlott por, és azokat kikanalazni (mert azt ugye csak kanállal annak idején), az volt aztán a jó. Ha pép már a pép, akkor kész. Közelhajolok, megszagolom, fokhagymás tengerpart szaga van. (Régebben nyaranta jó volt illegális kempingezni egy elhagyatott rozmaring és zsálya mező part felőli szélén.) A kiolvadt halat fogom, és kivágom belőle a gerincet. Lamentálok egy kicsit azon, hogy venni kéne néhány normális kést, kerül, amibe kerül. A hosszú halszeletek bőrös oldalát megkenem olivaolajjal, előkerül a régi toll, és gondolok egy kicsit a nagymamámra, ahogy egy ilyen toll is jelen volt, amikor megtanultam tőle feldobálni a palacsintát. Belefektetem a szeleteket a tepsibe, és a húsos felüket alaposan megkenem a péppel. Nem is kenem vele, hanem rájuk halmozom, rakosgatom tulajdonképpen. Aztán öntök rá még egy kis olivaolajat, meg hirtelen eszembe jut, hogy van, ezért szeletelek rájuk póréhagymát. Beteszem a sütőbe, tizenöt perc és kész. Mielőtt enni kezdeném, nyomok rá még egy kis citromlevet. Közben rizs főtt hozzá, barna, fehér vegyesen.

Advertisements