ál lom

by lucia

Ropogott a hó a lábam alatt, ez adta az ütemet amire változott a mögémvetített táj. Aludtak sorban, egymás mellett a szőlőtőkék a vastag hó alatt. Arrafelé tükének hívják amúgy, a lopót meg hébérnek. A hébér most már nekem is hébér, mi lenne más, de a tükére szerintem soha nem fog ráállni a szám. Aztán hirtelen nyár lett, a hegyen emberek nyüzsögtek, és mi arról beszéltünk, hogy cukor helyett mézet rakunk bele, hogy beinduljon az erjedés, mert úgy bió. Szó esett az almafákról, a lovakról, meg a tóról is, de nem hiszem, hogy eljutottunk az úszásig. Később története is lett ennek az álmodott nyárközepi szüretnek, de az most mindegy.

Advertisements