tökari

by lucia

“…és aztán persze, hogy azt mondta, hogy köcsög vagyok, pedig nem is voltam köcsög, csak tényleg néha olyan béna tudd lenni a Kristóf, nem?, hát a múltkor is tökre nem akartam röhögni bioszon, de amikor felállt, és a Balázs közben egy kicsit elhúzta a székét és a Kristóf meg visszaült és egyszerűen nem bírtuk ki, muszáj volt röhögni és aztán persze ki volt akadva, jóhogy eltörhetett volna a gerince, de ki lehet bírni egy ilyet röhögés nélkül?, hát persze, hogy nem és aztán a kiránduláson is ami volt, nem hallottad?, szegény megint úgy megszívta és persze megint ő, mondjuk ebbe már az is benne van, hogy tényleg állandóan őt szívatják a fiúk, és ez olyan szar, hogy egyszerűen nem lehet nem röhögni az ilyeneken és aztán tökre azt gondolja, hogy köcsög vagyok, pedig mondjuk nem is. szóval a kiránduláson az volt, hogy mentünk végig abban a hülye szakadékban, és már mindenünk vizes volt, és tök rendes volt, mert végig segített meg minden, még a láncokon is, meg odarakta a kezét, hogy lépjek arra, meg ilyenek, szóval tök jó fej volt, de aztán az egyik legmeredekebb résznél a hülye Kereki hátulról kihúzta a lábát és én meg épp néztem felülről, mert segített alulról és annyit láttam csak, hogy a Kristóf baz néz rám és egyszercsak ilyen kétségbeesett lesz az arca, és elkezd távolodni tőlem és aztán egy iszonyatosat zakózott persze és tök vizes lett és annyira fájt neki, hogy majdnem sírt, de ettől, az arcától, egyszerűen röhögnöm kellett és aztán persze haragudott, pedig szerintem tök ari, és…”

Advertisements