regressz!

by lucia

Régen rockpápa voltam, nem tudom, meséltem-e már, én voltam Axl Rose a Guns n Rosesból, a nagymamám három napig hímezte a Guns n Roses feliratot pirossal a farmerdzsekim hátára, és kurvahosszú és vörös volt a hajam és szakadt snoopys pólóban jártam, meg hosszúszárú pumacipőben és amikor végre elmúltak a ragyáim az összes csaj engem akart, mert nem csak kurvajól néztem ki, de kurvajófej is voltam, Szentendre tizenéves társasági életének egyik központja, amin igen nagyot dobott a dácsia, amit a szüleimtől kaptam amikor meglett 17 évesen a jogsim, és akkor állandóan azzal jártam, és állandóan Guns meg Hendrix szólt benne, és állandóan a bányatavaknál lógtunk és esténként meg a doorkocsmában vagy a dalmátban teáztunk és meséltük, hogy milyen pucérnőket láttunk a tónál, meg mennyivel előztünk balról a tizenegyesen, meg milyen messzire bringáztunk a dunakanyarban, meg milyen szerelmesek vagyunk a Kingába, meg arról, hogy a Guns milyen iszonyú állat jó és aztán lementünk mondjuk a patakpartra és az egyik oldal volt a színpad, a másik a nézőtér és elénekeltem a Paradise Cityt és tökre úgy tudtam mozogni mint Axl és azóta tulajdonképp minden csak szarabb lett, de ez mindegy. Egyszer meg majd meg is halunk, és az is hogy le van szarva.

Advertisements