zsempet

Azok ott hattyúk?

regressz!

by lucia

Régen rockpápa voltam, nem tudom, meséltem-e már, én voltam Axl Rose a Guns n Rosesból, a nagymamám három napig hímezte a Guns n Roses feliratot pirossal a farmerdzsekim hátára, és kurvahosszú és vörös volt a hajam és szakadt snoopys pólóban jártam, meg hosszúszárú pumacipőben és amikor végre elmúltak a ragyáim az összes csaj engem akart, mert nem csak kurvajól néztem ki, de kurvajófej is voltam, Szentendre tizenéves társasági életének egyik központja, amin igen nagyot dobott a dácsia, amit a szüleimtől kaptam amikor meglett 17 évesen a jogsim, és akkor állandóan azzal jártam, és állandóan Guns meg Hendrix szólt benne, és állandóan a bányatavaknál lógtunk és esténként meg a doorkocsmában vagy a dalmátban teáztunk és meséltük, hogy milyen pucérnőket láttunk a tónál, meg mennyivel előztünk balról a tizenegyesen, meg milyen messzire bringáztunk a dunakanyarban, meg milyen szerelmesek vagyunk a Kingába, meg arról, hogy a Guns milyen iszonyú állat jó és aztán lementünk mondjuk a patakpartra és az egyik oldal volt a színpad, a másik a nézőtér és elénekeltem a Paradise Cityt és tökre úgy tudtam mozogni mint Axl és azóta tulajdonképp minden csak szarabb lett, de ez mindegy. Egyszer meg majd meg is halunk, és az is hogy le van szarva.

Advertisements

tökari

by lucia

“…és aztán persze, hogy azt mondta, hogy köcsög vagyok, pedig nem is voltam köcsög, csak tényleg néha olyan béna tudd lenni a Kristóf, nem?, hát a múltkor is tökre nem akartam röhögni bioszon, de amikor felállt, és a Balázs közben egy kicsit elhúzta a székét és a Kristóf meg visszaült és egyszerűen nem bírtuk ki, muszáj volt röhögni és aztán persze ki volt akadva, jóhogy eltörhetett volna a gerince, de ki lehet bírni egy ilyet röhögés nélkül?, hát persze, hogy nem és aztán a kiránduláson is ami volt, nem hallottad?, szegény megint úgy megszívta és persze megint ő, mondjuk ebbe már az is benne van, hogy tényleg állandóan őt szívatják a fiúk, és ez olyan szar, hogy egyszerűen nem lehet nem röhögni az ilyeneken és aztán tökre azt gondolja, hogy köcsög vagyok, pedig mondjuk nem is. szóval a kiránduláson az volt, hogy mentünk végig abban a hülye szakadékban, és már mindenünk vizes volt, és tök rendes volt, mert végig segített meg minden, még a láncokon is, meg odarakta a kezét, hogy lépjek arra, meg ilyenek, szóval tök jó fej volt, de aztán az egyik legmeredekebb résznél a hülye Kereki hátulról kihúzta a lábát és én meg épp néztem felülről, mert segített alulról és annyit láttam csak, hogy a Kristóf baz néz rám és egyszercsak ilyen kétségbeesett lesz az arca, és elkezd távolodni tőlem és aztán egy iszonyatosat zakózott persze és tök vizes lett és annyira fájt neki, hogy majdnem sírt, de ettől, az arcától, egyszerűen röhögnöm kellett és aztán persze haragudott, pedig szerintem tök ari, és…”