majdnem megáll

by lucia

Örököltem egy csomó régi lemezt. Régimódi, vastag bakelitlemezeket, sem kicsik, se nem nagyok, hanem olyan közepesek. Az ötvenes évek végéről. Régi zenék. Esztrádzenekar játszik, és jól fésült, brillantinozott hajú énekesek, meg nagy kontyos énekesnők énekelnek rajtuk. Csak az velük a baj, hogy ilyen se nem kicsi, se nem nagy lemezek, olyan sebességet pedig nem tud a lemezjátszóm. Ezért mindent nagyon lassan hallok a lemezekről. Mivel ismerem ezeket a számokat jól, ezért tudom, miről szólnak, így csak le kell lassítanom a hallásomat és máris egy sebességre kerülök a zenével és jókat mulatok. Ezzel csak az a baj, hogy a hallásom aztán sokáig úgy, olyan lassú marad és ez kihat a mindennapjaimra.
– Jrgt! – hallom a munkatársamat, és hosszan gondolkozom azon, hogy vajon mi a fenét mondhatott. Aztán, mikor rájövök, szorgososan válaszolok. Ilyenkor magam is meglepődök rajta, hogy milyen furcsa, mély is lesz a hangom ilyenkor, nem beszélve a halláslassulás egyenes következményeként fellépő beszédlassulásról:
– JJJJóóóóó rrrrrreeeeegggggeeeeellllltttttt nnnnnneeeeekkkeeeedddd iiiiiisssss.
– Dbvgy sslva! – Újabb fél óra gondolkodás következik, majd megoldom magamban: De be vagy lassulva!
– Iiiigggggeeeeennnn mmmmmmmiiiiiinnnnnttttthhhhhaaaaa bbbbbeeeehhhhúúúúúzzzzzvvvvaaaaa hhhhhaaaaaaggggggggyyyyyytttttaaaammmm vvvvvvvvvooooooolllllllllnnnnnnnaaaaaaaa aaaaaaaaaaa kkkkkkkkkéééééééézzzzzzzziiiiiiiiiiffffffféééééékkkkkkkeeeeettttttt.
És így társalgunk reggelente néha. Ma például ebédig megbeszéltük, hogy nem lesz az jó, ha ennyire lassan kommunikálunk, mert sokáig tart, amíg megbeszéljük a dolgokat. Aztán elmentünk ebédelni, a munkatársam elmesélte, hogy mi volt tegnap este a törzshelyén, visszajöttünk, elmentünk pisilni, és most indulhatunk is. A munkatársam az előbb indult el. Közben ezt énekelte:
– Mmmmmmmmeeeeeeegggggggááááááállllllll aaaaaaaaazzzzzzzzzz iiiiiiddddddőőőőőőőő. Aaaaaaaazzzzzzzzz ééééééégggggeeeennnn nnnnnnnééééééémmmmmmmmaaaaaaaa áááááááálllllllóóóóóóó ccccccccccccssssssssssiiiiiiiillllllllaaaaaaaggggggggooooookkkkkkkk,,,,,,, aaaaaaaaa fffffffföööööööllllllllddddddddööööööönnnnnnn ccccccccccsssssssssaaaaaaaaaaaaakkkkkkkkkk ttttttttteeeeeeeee vvvvvvvvaaaaaaaagggggggggyyyyyyyyy ééééééééssssssssss éééééééénnnnnnnnn vvvvvvvvaaaaaaaaaggggggggyyyyyyyoooooooookkkkkkk.
Elégedett vagyok. Mindig az vagyok, ha sikerül valakire átragasztani egy dallamot, hogy aztán ki se tudja verni a fejéből.

Advertisements