by lucia

Annak idején, amikor még a fiatalság levei surrogtak minden inamban, eremben, izmomban és még a csontjaimban is, erre a számra úgy tudtam tekeregni, mint egy kélgyó, vagy mint maga Mick. Néha még almát is tettem a számba, úgy mentem oda Évához, könnyedén a levele szélébe akasztva ujjamat, és mondtam, hogy zzd ö ííí júú, hoo ju ge áj éé. Aztán a nevelőapám kocsijában kiette a számból, miközben tekeregtem rajta tovább, mint a buliban, és közben a száznegyven járt a fejemben, amivel nemsokára vezetni fogok hazafelé – Bogdány, Tahi, Leányfalu, Szentendre, tizenegyes végig jobbra a kelő naptól.
Most már öreg vagyok és merev. És kurvára unom az autóvezetést.

Advertisements