by lucia

Mami! Mamii! MAMIII! MÁÁMIII!


Azért örülök, hogy ezt még kimondhatta az én fiam is. Déd unoka.


Az én nagymamám, Mami, főszereplő. Nem szöveg konstituens. De nem ám. Mami létezőbb minden létezőnél. Ő a gyerekkorom, a saját felnőttkora. A barátnői, a férfiak, akikről soha nem tudtunk semmit, de biztos vagyok benne, hogy voltak, a féltérdhajlítás és keresztvetés a templomban, a mindent megkapunk tőle, a sírása, a nevetése, ahogy mások szőlőjében besegített, ahogy autóra gyűjtött egész életében, de sehogy sem jött össze, a kirándulások Abaligetre, Harkányba, a mindenféle strandokra, a mesék este, a játék egész nap, és közben a mindig kész ennivaló. Ezek mind én vagyok. Mami jó, hogy volt.

Advertisements