by lucia

Milyen nap van ma? Nagyon sokáig mindig ezt kérdeztem mindenkitől, mert mindig elfelejtettem. Mostanában már nem is kérdezem. Pedig most kéne aztán a leginkább tudni mindig mindent és észben tartani a dolgokat. Aztán meg persze nem is.


Ma láttam itt egy lányt blogot olvasni, aztán láttam, ahogy írja. Csak azt írhatott, kikövetkeztettem. Paranoid érzés. Szabadkőművesek íróklubja. Önképző kűr.


Úgy érzem a sok alkalmazkodástól, tanulástól és lelkesedéstől légkalapáccsal és szívlapáttal kéne leásnom magamhoz. Ha most elkezdenék írni csak úgy szabadon, holnap ilyenkor talán megszületne az első történet, vagy mittudomén. Az igazi alatt azt értem, hogy igazi, mert persze mindent meg lehet írni. Ez itt látszik elég rendesen. Még jól is meg lehet írni bármit. Csak valahogy mégsem az ez.


A formátum. Gyors, többnyire szövegtelen történés. Kurta mondatokban. Az kurva jó.

Advertisements