faltólfalig

by lucia

„Néha azt csinálom, hogy a digitális géppel lefényképezem magam, ahogy itt ülök a gép elôtt, lefényképezem az arcomat, és felrakom a képet az oldalamra, és ráklikkelek és nézni kezdem, nézek bele a szemembe, és ahogy nézem, lassan érzem, hogy elindulok hátrafelé életrôl életre, férfirôl nôre, emberrôl állatra vissza a múltamba, amíg meg nem állok valahol középen és a sok-sok arc csak forog körülöttem és lassan érezni kezdem, hogy már nem érzek semmit sem, mert kiléptem én is forogni a sok arc közé.”

Advertisements