zsempet

Azok ott hattyúk?

Month: April, 2004

by lucia

Nem akarok több hírt olvasni. A világot be kéne tiltani, vagy le kéne cserélni. (Megáll a sziberiai expressz, kinéznek az utasok, mi van. Arra tántorog az egyik kalauz. Kalauz elvtárs, miért állunk? Cserélik a mozdonyt. Mire? Vodkára. Dehát akkor hogyan megyünk tovább? Részegen.)
Most éppen az jut eszembe, hogy mit fog csinálni Ariel Saron, amikor elfogynak a nevek a Moszad listáiról és nem tudják, hogy kiket kell lerakétázni, de a szerencsétlen hülye palesztin kölykök továbbra is robbantják magukat a buszokon. Lerakétáz mindenkit Gázában? Meg Libanonban? Meg Tunéziában? Meg Cipruson? Meg Párizsban és New Yorkban is? Vagy épít egy jó kis tábort, sokemeletes ágyakkal, mert a rakéta drága? Más lehetôséget nem nagyon látok a számára, de úgy tûnik, nem is nagyon akar mást választani.

Advertisements

by lucia

Izold

by lucia

bassssssziiiiii.Szerintem… Á! Mindegy.
Röhej. A nagymamám érezhetett utoljára ilyet a 219. résznél, amikor Manuel Miguel megmondta a gonosz Róza Mariának, hogy ô igazából a gyönyörû Violetta Araeólát szereti és válni akar, mindegy, mit mond José Armandó és a papa, Juan Pabló Montoja és különben is, hiába mesterkedik Felipe Gonzálesz…
Mi lesz most?

mosógépfa

by lucia

„Képzelem, hogy hiányzik a város. Kimentünk sétálni, most esik az esô és olyan volt, mint a tengernél. Ráadásul képzed el, lomtalanítás van és térdig járunk a mindenszarban. Egy kis híján feketebôrû cigány, de tényleg olyan sötét volt a bôre, hogy Nigériában is simán beolvadna, a körút közepén egy piszok nagy baltával darabolt egy orosz félautomata mosógépet. Tisztára beleizzadt a nagy munkába. Tudod, milyenek ezek az orosz mosógépek. Sztálingrádnál kiszuperált tankok. Úgy ütötte a baltával, mintha valami fát vágna. Egy nagy orosz mosógépfát. K úgy rángatott el, hogy ne bámuljam már mert még megvernek minket. Gyönyörû volt.”

cévitamin

by lucia

Sanyi bácsi egy kurvanagy fedeles mûanyagvödörnek feszült neki a pincelejárónál a minap. Jónapot Sanyibácsicsókolom. Mi a jószagú Úristent tetszik csinyáni azzal kurvanagy vödörrel már bocsánat? Jaj Petikém, hát meghoztam a finomsavanyúkáposztát… Jaó lesz az a kicsinek is, majd lehet venni belôle, jó sok lett hála az égnek, százhúsz liter finom savanyúkáposzta, most viszem le a pincébe. Sanyibácsi. Petikém? Ez a hordó 120 kiló? Igen Petikém, százhúsz az, jó sok lett. Sanyibácsi. Ez vagy hét lépcsôfok, nyolc méter, meg három küszöb. Tudom én azt Petikém! Tudom! Ne segítsek? (Ekkor nagyon féltem, hogy aszondja, hát az jó lenne Petikém, de valahol mélyen belül éreztem, hogy nem ezt fogja mondani.) Ugyanmár Petikém leviszem én ezt.
Gy-nek elmeséltem az esetet (az öreget azóta nem láttam, de Gy találkozott vele, szóval még él), amire ô csak ennyit mondott: De mit csinálnak ennyi savanyúkáposztával?

by lucia

Amit mondani akarok az az, hogy azért nincs normális poszt (nem a pécsi buli, ha valaki meggoogle-na ezzel is és nem csak olyanokkal, hogy „nagy baszások”, „fiatal punci” és „Haumann Petra”), mert kontaminálva vagyok egyrészt, másrészt meg baromi sokat dolgozom és egyszerûen nincs erôm semmi normálishoz. Persze lehet, hogy a történetek csak nekem fontosak. Nem tudom. Mindenesetre az ilyen, mint ez és az ehhez hasonló bejegyzéseket utálom. Csak van bennem némi beszédkényszer, vagy micsoda. De amúgy a valóság szar.

by lucia

Amúgy pedig az a helyzet, hogy egy eléggé jó könyvet olvasok, nem mint könyv jó, nem azért kedvelem Gibsont, hanem a konceptjei miatt, ahogy az egész világot máshogy mutatja, mondjuk, hogy elvirtualizál mindent, vagy nem is tudom. Abszolút konceptuális mûvészet nála minden, így az írás is, de minden amit ír is az, és az ember azt veszi észre, hogy olvassa és közben ilyen gibsoni szisztémákat, rendszereket, rejtett világokat álmodik, szerencsés esetben egyet vagy kettôt, mert mint író a faszi egyike a szokásos ipari szövegbildereknek, akik gyengébbjei még fôsulin is tanítják, hogy kel besztszellert írni, illetve pédzs törnert, bocsánat és ezért egyrészt pár óra alatt el lehet olvasni, másrészt meg lesz tôle valami szar érzésed, mint a hamburger után van az ember hasában. Mindenesetre ha valaki olvasta, vagy olvassa, vagy tervezi (gondolom már készül vhol a fordítás, ami, gondolom szar lesz mint általában, nem mintha ezt le lehetne igazán jól fordítani, nem mintha bármit is le lehetne jól fordítani [mondja a fordító]), annak, de nem csak annak érdemes elnézni erre az oldalra, bár egy rendes vizit Londonba azt hiszem senkinek sem árt úgy kétévente, hogy helyrebillenjenek a dolgok, nekem is nagyon idôszerû lenne a következô 2000 novembere után…

by lucia

A hétvégén volt itt T barátnônk, aki még mindig Linzben van, de megint hazajött, most nem szigorlatozni, hanem csak úgy. Voltunk együtt futni eljött velem meg az Atlétabajnokkal (tényleg az) 12 kilométerezni, aztán eljött J és M. is, és ittunk arra, hogy még mindig élünk, lélegzünk és szeretjük egymást meg mindenki mást.
Aztán hazavittem T-t (mellesleg felfüggesztette a félrekefélést, most már csak rosszul dönt a régóta meglévô barátja mellett, meg az új hapsi is a michigani menyasszonynál marad, és boldogtalanul élnek de csak amíg mindketten nem találnak egy harmadikat, így van ez) és utána zene szólt és elindultam Nyíregyháza felé, hogy egy kis körrel a milliomos falu (ahol a „sájszebész” ismerôsünk lakik) felôl hazajöjjek és lassan mentem valamivel éjjel egy után, jobbra a város legvége volt, ritkuló házak, balra meg az erdô, ahol sötétedés elôtt még futottam és esett az esô és csináltam amit régen mindig, hogy egyszercsak lekapcsolom az autó világítását, hogy egy pillanatra magába szippantson a semmi és végül is csak jó volt menni meg töprengeni mindenfélén, ami az eszembe jut, meg hallgatni a zenét, ami ilyenkor éjszaka mindig nagyon jó. Aztán elkezdtem nézni az erdôt és végiggondoltam, hogy úgy hét kilométernyi van belôle köztem és a lakásunk között (kb. 300 méterre kezdôdik tôlünk) és a szélsô fák alatt megláttam a koromsötétet, amiben onnan haza kellett volna baktatni (mondjuk biztos futottam volna) és annyira elkezdtem félni, mint gyerekkoromban utoljára. Valahogy, furcsa módon jól esett. Ez a valódi, és nem a horroros valahogy jó volt. Pedig ez tényleg zsigeri és nem az agyból jön. Néha jó rémült kis állattá válni valami nagy és borzalmas elôtt, csak hogy tudjam hol és ki vagyok.

by lucia

Oké. Pontosítok. Szóval a Big Fish nem egy oltári nagy film, de a mesebetétek és a filmes megvalósításuk gyönyörûek. És nagyszerû a szereposztás. Rég láttam Danny de Vitót ennyire rá illô szerepben. Ez persze a csontbrit Ewan McGregorról nem mondható el, még akkor sem, ha tényleg mindent megpróbált a déli beszéd elsajátításában és nem csinálta rosszul. De az öreg változat hihetetlenül autentikus és anyu is jó. És a koncept is kurvajó. A “post-war affluent America” népmesei feldolgozása. Nagyon rendben van. És vicces. Szal érdeme3s megnézni na. Ezt jelenti az a „szuper”.

by lucia

A Big Fish szuper!