komposzt álló

by lucia

Jut eszembe. Lementem a pincébe a minap. Izét. Komposztálót akartam csinálni, ahhoz kerestem fát. Elég vicces is lett aztán a komposztálóm, jellegzetes munkanaputáni kattogásmelléktermék. Mindenféle deszkákból, meg régi, erdôbôl származó fákból van, de túl kicsi szögekkel csináltam, így szétesett egy kicsit, mikor felemeltem.
De nem ez a lényeg. Lementem a pincébe és rohadt büdös volt. Sanyibácsicsókolom a kurvaéletbe bazmeg, márbocsánat, gondoltam. Tessékmondani, miez a rohadtbüdös? Petikém, gondoltam, hát itt patkányokvannak tecciktudni. Petikém. Irtsuk ôket méreggel Petikém, majd megkeresem. Gondoltam jól van. Aztán mondtam Gy-nek, hogy büdös volt a pincében, arra gondoltam, biztos valami döglött patkány, mondta, hogy á. A savanyúkáposzta lesz az.
Ú. Sanyibácsira gondoltam, ahogy az elsô pár napban még azt mondja magának, hogy ez így érik, ez a finom, jaó kis kápuszta, ennek ilyen szagúnak kell lennie. Aztán, mikor már a második emeleti albérlôcsajok is kiabálnak vele, akkor lemegy és a fejét vakarázsva beismeri magának, hogy ez tényleg büdös, hogy akkor, akkor mit érezhet az öreg. Odamegy, kinyitja az ajtót, benéz, ott sandít a hordó. Százhúsz kila. Rohadás. Több, mint egy mázsa büdösség. Átaküszöbökön, felalépcsôn, fel az utánfutóra. És aztán?
Szegény Sanyibácsi. Gondoltam.

Advertisements