mester és Margarita

by lucia

„Mikor New Yorkban laktunk pár évig a kilencvenes évek elején, jártunk egy nagyon puccos, elit helyre, tök híres is volt a hely, az összes off Hollywood keleti parti színésznô odajárt, Gwyneth Palthrow és a többiek. Kurva jó is volt amúgy ez a bár mellesleg, egy pincében volt, de a legjobb az egészben az volt, hogy állt az ajtóban egy köpcös, tömött bajuszú kelet-európai és minden belépônek elmondta, hogy „gudivning májnddösztep” ilyen vékony kis hangon. Semmi mást nem hallottuk mondani soha.
Na és összehaverkodtunk a bár tulajdonosnôjével és kiderült, hogy ez a bajszos, aki egyáltalán, de egyáltalán nem illett mellesleg a hely arculatához, egy igazi orosz filozófus, aki taxisofôrként kereste a kenyerét, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek a nôvel, aki szerelmes lett belé és a zöldkártya meg minden miatt összeházasodtak és a taxisfaszi lett a kidobóember, annyi feladattal, hogy azt mondja, „májnddösztep”.
De mondjuk a nô tökre ki is volt akadva már nem sokkal a házasság után, hogy ez a fasz csak olvas egész nap, meg amúgy is szarul voltak már, és a nô válni akart, hogy ezt nem lehet bírni és panaszkodott nekünk. Mondta, hogy ez a hapsi így, meg úgy, meg, hogy ez mindig csak azzal jön, hogy neki író volt a nagybátyja otthon oroszországban de ez kit érdekel, ô, a nô különben sem hallott errôl az állítólagos íróról soha egy szót se ésatöbbi ésatöbbi. Kérdeztük, hogy de mégis, hogy hívták a faszi író nagybátyját. A nô aszondja: hát, valami Vlagyimir Ivanovics Bulgakov.”

Advertisements