SzP a szuicid

by lucia

Szerintem Palinak hívták. A szürkekabátost a hegyoldalban. A hegy
oldalának egy olyan pontján, ahonnan egyszerûen nem lehetett
továbbmenni. Se vissza. Sele. Sefel. Szerintem Pali sem tudta, hogy
hogy tudott egyáltalán odamenni és szerintem arra gondolt, hogy mi a
fenét keres itt egyáltalán, ha ilyen tehetséges hegymászó. És
egyáltalán. Mi a fenét keres itt. Hiszen ez kurvamagas és rohadt
meredek. Hogy cseszhetett el ennyire mindent?
Szerintem Pali elég kellemetlenül érezte magát, amiért ott állt alatta
az úton egy tûzoltóautó meg a tûzoltóautó által megállított, továbbmenni
képtelen négy autóbusz utasközönsége, és most mind ôt nézték. Pali
elôször nem is értette, miért jött ez a tûzoltóautó oda a hegyoldal
alá. Körül is nézett, hogy mi ég. Úgy tudta, csak a tûzijátékkor
szokott égni ez a hegy, most meg, úgy tudta, nincs is tûzijáték. Nem
gondolta volna, hogy észreveszik a szürke kabátjában. Azt hitte beolvad.
Szerintem Pál aznap reggel egyáltalán nem azzal ébredt, hogy na, akkor
ma dél körül ô öngyilkos lesz. Ugyanis nem akart öngyilkos lenni.
Pali szerintem azért ereszkedett le arra a bizonyos pontra a
hegyoldalon, hogy be tudjon nézni a hegyoldallal szemben levô fürdô
ablakán.
Szerintem Palinak piszkosul izzadt a keze, ahogy a hideg szélben
lehúzta szürke kabátjának a cipzárját és küldött egy esemest a
barátjának mielôtt felülrôl odaértek volna hozzá a hevederes tûzoltók a
kötélen. Pál annak a barátjának küldött esemest akivel a minap a
kocsmában megbeszélték, hogy van ez az ablak a fürdô oldalán. Mindig
nyitva. Nôi napokon is. Márpedig ebbe a fürdôbe piszkosul jó nôk is
járnak. Palinak akkor is izzadt a keze, amikor erre ivott a
barátjával és a korsók letétele utáni rövid csöndben elképzelte az
odajáró piszkosul jó nôket. A régi, mindig nyitva levô ablakon át. A
gôzben. Az olyan gôzben, amiben azért még lehet látni. Mindent.
Szerintem Pál leginkább örült, amikor odaért hozzá a tûzoltó a
kötéllel, és szerintem meghökkent kicsit, amikor a tûzoltó rákiabált, hogy ember! Ne tegye! Ne ugorjon! Az élet olyan
szép. Dehogy teszem. Mondta Pál. Hülye lennék leugrani. Ilyen magasból.
Hát nem akar meghalni?! Kiabálta az arcába a meglepett túzoltó. Dehogy
akarok mondta Pál. Mondjuk túl jó kedvem nincs. Mi a baj?! kiabált a tûzoltó. Nekem
nyugodtan elmondhat mindent! Amúgy Kovács Kettô Károly vagyok! kiabálta
a személyes kontaktus miatt. Szerintem Pál. Felelt Szerintem Pál. Az a
baj, hogy, mondta és a fürdô nyitott ablaka felé mutatott, hogy nézze
csak! A tûzoltó lehajolt és benézett az ablakon. Látja? folytatta Pál.
Összekevertem. Ma férfinap van.

Advertisements