by lucia

És ha már a pop cultnál tartunk. Ezt a lemezt hallgatom. „I’m so happy that I can’t stop crying”‘ mindig ha hallom azóta, hogy egy barátom hazahozta a tengerentúlról, ahol nagy tengerjáró hajón dolgozott pincérként. Ez a barátom az egyetlen rocksztárnak született barátom, aki napokon át képes volt annak idején úgy gitározni, hogy nem untuk meg, sôt, mondtuk neki, hogy játssz, játssz még! Azt soha nem mondtuk neki, hogy játszd újra. Inkább letört volna a nyelvünk. Se azelôtt, se azóta nem haraptam akkorákat „a zéletbe” mint ezzel a barátommal. És azért ez nem kis dolog.

Advertisements