emberi bôr

by lucia

Egyszer találkoztam egy hapsival aki abból élt, hogy egy filmelőhívóban volt filmelőhívó. A faszi kétségbeejtően úgy nézett ki, mint Mick Jagger. De tökre még a mozgásában is volt valami Mick Jaggeres. Mindig azt vártam, hogy mikor kezd el ilyen affektált brit kiejtéssel magyarázni valami gázos faszságot. De közben volt a fasziban valami, amitől teljesen olyan volt, mint egy ilyen jóságos társadalom gerince-támasza, sok gyermek apukája. Volt benne egy jóságos csöpögés, ami mintha mindig ott gyűlne a szeme sarkában, amitől ez az egész, amúgy nem is rossz Mick Jagger dolog valahogy szánalmas paródiává nyomorodik. Az volt a hapsi munkája, hogy más emberek fényképeit hívta elő. Egész nap. Nem volt semmi. Egy csöpögős Mick Jagger, ahogy előhívja a tutit. Szóval bírtam a pasit. Jó csávó volt. Érdekes. És kurvára izgatott a munkája.
Olyan ez nem, kérdeztem tőle, mint egy gyóntatópapnak. Mert, hogy végül is mindenki ezeket a privát képeit rábízza és várja tőle az eredményt. Hogy ő majd jólmegmondja a verdiktet, hogy hát ez a tekercs bizony nem sikerült, nem is ajánlom a duplasorozatot, meg ilyenek. Még a kis sötétkamrába is bemegy vele, mintha az volna a gyóntatószék. Azt mondta, hogy hát igen, egy kicsit olyan. Arra gondoltam – de ezt nem mondtam neki hangosan –, hogy biztos innen jön ez a kicsit ájtatos nyálas váladék a szeme sarkába. Ez a Mickjaggerlágyító keverék.
Aztán megkérdeztem tőle, hogy ugye naponta ennyi kép után már nem is rakja össze a nyaralások, meg a vacsorák, meg a születésnapok, meg a temetések meg az esküvők meg a baszások történetét mi? Nem képzeli el az illetők neveit, hogy nini, itt egy Béla, itt meg egy Andor, ez meg itt egészen biztosan Zsanett. És már azt se csinálja, hogy kitalálja, milyen volt közvetlenül a kép előtt, meg után, hogy miről volt szó, hogy ki mit mondott, hogy ezek az arcok vajon hogyan beszélhetnek. Mert hogy már biztos így teljesen ki van égve. Azt mondta, hogy hát igen, mostanában már csak a komoly pornós ügyek szoktak megragadni az emlékezetében.
Képzeljem el, mondta, hogy egész nap hosszú cselekményes pornófilmeket forgat fejben. Mert az ilyen hagyományos drámák már annyira nem jönnek be neki. De ezek a pornográf dolgok ezek azért megragadnak. Az ilyen sorozatokat kétszer, háromszor is leelenőrzi. Elképzeltem, ahogy az öreg csöpögősen társadalom gerince típusú, ájtatos, három gyerek, három szoba négy kerék dolog csöpög ki a szeméből típusú Mick Jagger odaképzeli magát a kis izgatott késő tizenéves kora huszonéves vagy kiégett negyvenes párocskák korán exponált, a vakutól fényesen, nagy árnyékot vető seggragyás kis képeire, az áhitattól ellágyult szemekbe és szájakba képzeli a saját genitáliáit, azt a Mick Jaggeresen peckes ámde mégis megalkuvó módon görbe valamit a puha kis ritkás szőrpamaccsal és nagyot nyeltem.
Nem mondom, hogy örültem a fantáziámnak. De hát végül is legyen neki.
Aztán, egy kis csend után megkérdeztem, hogy hogyan sikerültek a múltkori képek, merthogy elvinném őket. A csajom is alig várja, hogy végre láthassa őket. Ja tényleg, mondta és kis keresgélés után elővette a fényképpaklit. Egy kicsit sötétek lettek, mondta, szerinte túlérzékeny a film. Az emberi bőrt mindig érdemes egy kicsit lassabb filmre venni.

Advertisements