by lucia

Itt volt J. és M. M. az egyetlen élô bigámista akit ismerek. De ezt már mondtam. Azért voltak itt, hogy megigyuk a viszkit, amit Gy. szüleitôl kaptam Karácsonyra. Végül is nem ittuk meg mindet, de azért igyekeztünk. M. és J. boldolgok. Beszélgettünk mindenfélérôl, tulképp mindegy mikrôl. Közben szívtam a kis indiai cigiket, amik eukaliptusz helyett ébenfalevélbôl vannak. Közben arra is gondoltam persze, hogy csupa ismétlôdés az élet. Azért olyan nagyon nem gondoltam bele. Ettünk ittunk és nem feküdtünk egymáson. Gy. egy idô után, persze a decens gyereknevelôk által helyesnek tartott idôn jóval túl lefektette a gyereket és mi átmentünk a kisszobába, é ott ittunk tovább, az evéssel már nem bajlódtunk és élveztük egymás társaságát. J-nek és M-nek még mindig az a fô kérdés, hogy tulképp mi is lesz, itt vidéken már csak ilyen lassan mennek a dolgok. aztán megbeszéltünk még egy sor másik dolgot is, és elszaladt az idô. M. holnap dolgozik. Menni kell. Bringával voltak persze. Szegény ember vízzel fôz és vesemedence gyulladása van.
Természetesen húztunk is, kártyát. Vicces volt. Mindhárman a kis arkánumból húztak. J. a Kristályok ötöst, M. a kristályok hatost. Én a kardok négyest. Utálom értelmezni a kártyákat, bár szeretem a magyarázó szövegeket. Utálok azt is, hogy egy-egykártya mennyire jött be, és mennyire mutat bármit is. Szerintem a kártya kártya, amit kihúzol. Beszél hozzád. Hallgatsz rá, amennyire akarsz, amennyire tudsz. A Kristályok ötös egy mandaláról szól, a hatos egy hegycsúcsról. De ezt J. és M. is tudja, kártya nélkül.. A megvalósítással vannak kisebb problémáik. Persze. Nyernék a lotón, ôk kapnák az elsô 20-30 milliót, az elsô néhány gyerekre. Ez legyen a legkisebb gondjuk.
Úgy gondoltam, hogy multikulti, ezért nyitottunk bibliát is csukott szemmel. J. a Templom építésérôl, M. a vezetôk bûneirôl és paráznaságukról nyitott egy-egy ószövetségi passzust. Én Lukács evangéliumából nyitottam a „teve könnyebben megy át a tû fokán, mint egy gazdag lemond a vagyonáról” részt. Persze csaltam. Direkt újszövetséget akartam, arra nyitottam. Persze szokás szerint összeszorult bennem minden, ahogy olvastam (fel) a szövegemet. Olyan hihetetlen, hogy négy zsidó ember írt nekünk egy ilyen csodát, mint az Új Testamentum és az úgynevezett „keresztények” meg… Mindegy. Mindegy. Mindegy. Cukorkára vágyom néha. Finom mentolosra. A bélyegben mindig úgy utáltam, hogy olyan szar, íztelen.