szegény

by lucia

Itt volt J és M. Ittunk, beszélgettünk. M az egyetlen élô bigámista, akit ismerek. Szerelmes J-be, de közben ott van a felesége is, aki neveli a kicsi fiút, akit ô, meg a nagyot, akit M elsô felesége szült.
J és a feleség nagyszerûen megvannak, fôznek néha együtt Méknél a gyerekeknek és Mnek, eljárnak kirándulni. J családtag. A múltkor, mikor itt voltak, és ittunkbeszélgettünk, J számára kiderült – mert M elmesélte nekünk –, hogy amióta ô van, Mnek sokkal jobb az ágyban a feleségével. M hol Jnél alszik, hol otthon. Mindenütt jó neki, de.
Mostanában kezd baj lenni. J már kezdi felnôttnek érezni magát, és családra vágyik. Meg gyerekre. Fôleg gyerekre. Ôk viszont még így együtt sem tudnának eltartani még egy gyereket, nemhogy J egyedül. Talán, ha mind összeköltöznének J egyszobás lakásában és nem kéne Méknek fizetni az elbérletet. De azt azért mégse.
Sokat persze nem beszéltünk errôl. Inkább J barátnôirôl beszélgettünk, akik szinte mind szegénymagyarlányok, akik külföldön próbálnak boldogulni. Van az olaszországi prosti, az olaszországi rendeslány, aki családnál van, meg a németországi pszichiáterfeleség, aki milyenhülyevolt, amikor aláírta a házasságiszerzôdést, mert így most nincs hova elválnia.
Abcúg házassági szerz. Most szegény németországi pszichiáterfeleség kereshet magának új német pszichiátert, ha el akar válni. És mi lesz, ha az is házassági szerzôdéssel jön? És mi lesz, ha nem jön azzal, de szegény? Nem tudom. Nem tudom.

Advertisements